Hozd ki a legtöbbet az órai kommunikációból!

 

Mindannyian ismerjük a tipikus „Chalk and talk” módszert: a tanár a tábla előtt áll, kréta a kezében. Közben angolul magyaráz, nyelvtani táblázatokat rajzol, utasít, kérdez, válaszol, kijavít, dicsér. Te ülsz, hallgatod, igyekszel koncentrálni, de késő van már, fáradt vagy, kissé felkészületlenül érkeztél az aznapi órára, így elég korán el is veszíted a fonalat.

Mennyire múlik ez rajtad?

Egy nyelvórán ideális esetben az idő 20-30%-a telik azzal, hogy a tanár beszél. Csak így jut elég idő arra, hogy te is szóhoz juss és gyakorold a nyelvet. Ha a tanárod nem eldöntendő kérdéseket tesz fel és hagy elég időt arra, hogy megfogalmazd a válaszaidat, ha párban vagy csoportban egymás hibáit is kijavíthatjátok, vagy ha a tanárod sok mindent testbeszéddel közöl és mindent elkövet azért, hogy interaktív legyen az óra, akkor „föladta a leckét”. Innentől kezdve rajtad múlik az, hogy mit kezdesz a rendelkezésedre álló beszédidővel. Használd ki az alkalmat: társalogj, gyakorolj, fejtsd ki válaszaid, vesd be a fantáziád, humorod és kreativitásod.

Természetesen vitathatatlan a tanári beszéd szerepe is, hiszen oktatód az, aki pontosan a számodra megfelelő módon tud beszélgetni veled. A szakirodalom szerint ez a „gondviselői nyelvezet” egy szinttel magasabb az aktuális tudásodnál. Lényege az, hogy az üzenet úgy jusson el hozzád, hogy közben kihívást is jelentsen, de többnyire ki tudd következtetni az ismeretlen szavakat. Nagyon fontos gyakorlása ez a beszédértésnek, hiszen egy hanganyaggal ellentétben így életszerű és interaktív a kommunikáció.

A hangsúly tehát az arányokon.

És vigyázz, hogy ne vágjatok egymás szavába!

Angol fordítás? Csináld okosan!

 

Te melyik csoportba tartozol? Olyan nyelvvizsgát választasz, amelyikben nincsen fordítás, mert azt gondolod, hogy biztosan elbuknád? Esetleg te vagy az, aki állandóan fordítandó szövegeket kér az angoltanárától?

Gondolkoztál már azon, vajon miért érzed ezt? Hasznosnak találod, tanulsz belőle, vagy „csak” szórakoztatónak tartod?

Hosszú évtizedekig kizárólag a nyelvtani-fordításos módszerrel tanítottak idegen nyelvet, manapság viszont, a kommunikáció központú nyelvtanulás világában, a fordítás sokszor nemcsak háttérbe szorul a nyelvórán, hanem teljesen ki is iktatják. De valóban száműzni kell a fordítást?

Azok, akik szerint igen, azzal érvelnek, hogy a fordítás nem segíti vagy fejleszti az idegen nyelvű kommunikációt, sőt, értékes időt vesz el az órából, ha a nyelvtanuló nem a célnyelvet használja. Ilyenkor könnyű átbilleni és anyanyelvre váltani, akkor is, ha ez már nem indokolt. Ráadásul sokan nem is születtek fordítónak, hiszen, egy jó fordítás nem csak a szavak jelentését emeli át egyik nyelvből a másikba, hanem a stílust, a szókészletet, az idiómákat, a nyelvi fordulatokat és a kulturális utalásokat is figyelembe veszi. Egy jó fordításhoz az anyanyelvedet és a célnyelvet is jól kell ismerned és megfelelő technikákat kell alkalmaznod. Például, ha szöveget fordítasz, ne szóról-szóra haladj, hanem olvasd végig és bekezdésenként ültesd át a mondatokat egyik nyelvből a másikba.

Egyre több nyelvész és tanár gondolja úgy, hogy ne vesd el teljesen ezt a módszert, inkább próbáld meg úgy használni, hogy előnyt kovácsolhass belőle. Persze ez természetesen főleg a tanárodtól függ, és attól, hogy mennyire ügyesen és kontrolláltan tervezi meg és alkalmazza a fordításgyakorlatokat. Fontos, hogy a fordítandó szövegek rövidek legyenek, de ne túl egyszerűek, hogy pár- vagy csoportmunkában végezzétek őket, és hogy tisztázzátok mi a feladat célja.
Ha ügyesen használod, a fordítás kitűnő módja annak, hogy a már megtanult nyelvtani szerkezeteket gyakorold, mondatokban használd szótárfüzeted elszigetelt szavait és kifejezéseit, esetleg összehasonlítsd a magyar és az angol szólásmondásokat.

Bármi legyen is a cél, a fordítás egy természetes és sokszor elkerülhetetlen tevékenység. Kivel ne esett volna már meg nyelvtanulás során, hogy egy dalszöveget feltétlenül magyarba akart átültetni vagy a buszból körülnézve próbál fejben feliratokat vagy kész mondatokat gyártani a másik nyelven? Szóval szótárakat elő és csak bátran, kreatívan!

Mutasd a szótárad!

 

Ha angol órákra jársz, nyelvvizsgázni készülsz vagy külföldi útra mész, elkerülhetetlen a szótárhasználat. Hozzád melyik szótártípus illik?

A klasszikus nyomtatott

Szereted a hagyományos, tartós, kézzelfogható dolgokat, a papír szaga stimulál, és van, hogy arra is emlékszel, az oldal tetején vagy alján találtál rá a keresett szóra. Hiába mondják, hogy interneten keresni gyorsabb és hatékonyabb, te a nyomatott verzióra esküszöl, és amikor utazol, akkor is a zsebszótáradat lapozod fel, ha elbizonytalanodsz.

 

Online szótár

Az okostelefonod mindig nálad van, letöltötted az online szótárak alkalmazásait is. Gyorsan keresel, nem csak egy-egy szó jelentését tudod meg egy gombnyomással, hanem elolvasod a példamondatokat is a kérdéses szóval, sőt a szinonimákat és idiómákat is tudni akarod. Ne feledd, a kiejtést is meghallgatni, és arra is vigyázz, hogy ne merüljön le a telefonod!

 

Beszélő elektronikus szótárgép

Nem kell hozzá internetkapcsolat, gyors, nincs lapozás, kis helyen elfér.  Egynyelvű, kétnyelvű funkciója is van, nemcsak szavakat, hanem mondatokat is fordít. Ellentétben sok fordítóprogrammal, nem szó szerint, hanem a szavak összességének értelmében fordít. Olyan egyszerűen és gyorsan használható, hogy kicsit el is lustulhatsz mellette és az ára sem olcsó!

 

Hogyan használd a szótárad?

Mindegyik szótártípusnak van előnye és hátránya, de a kulcsszerep mindig a nyelvtanulóé és persze a nyelvtanáré. Fontos például, hogy tisztában légy az alapvető nyelvtani fogalmakkal, a szófajokkal, megtanuld az angol fonetikus ábécét, azért, hogy ne csak a jelentést memorizáld, hanem a szavak kiejtéséről és a hangsúlyokról is információt kapj.

 

Valószínűleg nem célravezető, ha például szövegolvasás közben minden ismeretlen szónál fellapozod a szótárad. Teljes mondatokból vagy bekezdésekből sokszor kitalálható a jelentés és ezzel, mondjuk egy nyelvvizsgán, értékes perceket spórolhatsz meg.

Ha nyelvórán vagy egy filmben ismeretlen szót hallasz, ahelyett, hogy rögtön elterelnéd a figyelmed és elkezdenél keresgélni, inkább jegyezd le és később nézz utána. Persze csak akkor, ha a pontos fordítás hiánya nem akadályoz a lényeg megértésben.

Arról, hogy az egynyelvű vagy kétnyelvű szótárak a hasznosabbak a nyelvtanuláshoz, megoszlanak a vélemények. Nyelvtanulóként sokszor érzed egyszerűbbnek a magyar-angolt és angol-magyart, de a tanárok többnyire az egynyelvűt javasolják. Egy egynyelvű szótárban a megadott definíciókkal és példamondatokkal megtanulsz angolul gondolkodni, és kontextusban jelennek meg a szavak, így könnyítve meg a jelentés memorizálását. Persze alacsonyabb nyelvi szint esetén, vagy, ha gyorsan kell a válasz, érdemes egy kétnyelvűhöz nyúlni.

A szótárhasználat tehát készség, nem elég az ábécét tudni hozzá. Tanulni és tanítani kell és nem csak az a fontos, hogy milyen típusút használsz, hanem az is, hogyan és milyen esetekben.

Motiváció a levélhez

 

Lázasan böngészed az angol nyelvű álláshirdetéseket, frissíted az önéletrajzod, lehetséges interjúkérdéseket gyakorolsz és rákeresel a cég angol nyelvű profiljára az interneten. De mi kell még ahhoz, hogy pályázatod ne a virtuális szemétkosárban végezze és egyáltalán eljuss az interjúra?
Egy jó angol nyelvű motivációs levél. Ezt akkor is érdemes az önéletrajz mellé csatolni, ha nem konkrét állásra jelentkezel vagy csak lehetséges pozíciók iránt érdeklődsz.

Mire kell figyelned?

Megnyerő motivációs levelet írni magyarul sem könnyű feladat, idegen nyelven pedig még nagyobb kihívás lehet, főleg akkor, ha nem elégszel meg az interneten található kész mintákkal. Van azonban néhány formai és tartalmi dolog, amit mindenképp érdemes a megadott sémákból átvenni. Általános szabály, hogy leveled bevezetésében legyen benne az, milyen munkakör érdekelne, majd fejtsd ki miért akarod az állást, miért érzed magad alkalmasnak a feladatra, és a befejező részben udvariasan említsd meg, hogy várod a visszajelzésüket.

Bár nagy lehet a kísértés, nem érdemes szépíteni azokat a tényeket, amelyek a múltbeli tapasztalatokra, képességekre, személyiségedre vagy a nyelvtudásra vonatkoznak. Még ha rövidtávon az interjúztatót sikerül is meggyőznöd, már a próbanapon kiderülhet a turpisság.
Nem érdemes például a nyelvtudásunkról füllenteni, hiszen az már a kiválasztás során is nagyon könnyen tesztelhető. Sokkal célravezetőbb a valóságot bevallani és azt hangsúlyozni, hogy készen állsz a fejlődésre, sőt máris teszel azért, hogy javíts a helyzeten.

A motivációs levél nyelvezete is inkább a reális tudást tükrözze. Arra viszont figyelj, hogy a hangnem formális legyen és bármennyire is tömör a leveled, választékos legyen a szöveg. Egy szinonimaszótár segítségével nem nehéz a hétköznapi szavakat szofisztikáltabbakkal helyettesíteni, elkerülni a szóismétléseket és jobban kifejteni bizonyos részeket. Ami a helyesírást és a nyelvtant illeti, ne hagyatkozz kizárólag a szövegszerkesztőd automatikus javítására. Ha van angolul jól beszélő ismerősöd, inkább nézesd meg vele is, amit írtál, de fontos, hogy a szöveg alapvetően a te műved legyen.

Akárcsak az interjún, a motivációs levélben is törekedj a középútra: légy magabiztos, de nem nagyképű; céltudatos, de nem tolakodó; eltökélt, de nem kétségbeesett. Jó munkát!

Sweet talk vs. tough talk

 

Dicséret vagy kritika?

Attól függ, hogy ki mondja!

Ha azt kérdezem, milyen egy angol vagy egy amerikai, biztosan neked is rögtön eszedbe jutnak a sztereotípiák: a britek kimértek, udvariasak, hagyománytisztelők, amíg az amerikaiak lazák, szókimondóak és szabadszájúak. Azzal, hogy a valóságban mennyire jellemzőek ezek a tulajdonságok bizonyos brit vagy amerikai emberekre, lehet vitatkozni, viszont a két nemzet angolja valóban különbözik egymástól.

Amikor a brit és az amerikai angol közötti különbségre gondolunk, hajlamosak vagyunk kizárólag a kiejtésbeli eltérésekre, a szókincsre és a nyelvtanra összpontosítani. Van azonban egy sokkal finomabb és kevésbé nyilvánvaló, alapvető eltérés, mely a kommunikáció módjára utal, és sokat elmond a két csoport lelkületéről, mentalitásáról és értékrendjéről.

„Soha ne mondd ki, amit valójában gondolsz!”, tanácsolja egy vicces útikönyv az Angliába érkező turistának.  Az amerikai egyetemi tanár, Walker Gibson ezt „sweet talk”-nak, azaz hízelgésnek nevezi, melynek jellegzetessége az, hogy minden mondatban az udvariasság dominál. A beszélő célja, hogy véleményét és valódi szándékát burkoltan, szépen felöltöztetve közölje.

Ezzel szemben, az amerikaiak nemhogy jól vasalt zakót, de még gyűrött inget sem adnak mondataikra. Szerintük a csupasz valóság az, ami a leginkább célravezető, nem kertelnek, nem mérlegelik szavaik hatását és beszédpartnerük lehetséges reakcióit. Ez a „tough talk”, vagyis a kemény beszéd Gibson szerint, és ez bizony egy brit fülnek néha sértőnek, tolakodónak vagy udvariatlannak tűnhet.

Az, hogy nyelvtanulóként számodra melyik a szimpatikusabb, te döntöd el, ahogyan általában mindenkinek megvannak a preferenciái még arra vonatkozóan is, hogy a brit vagy inkább az amerikai kiejtést szeretné elsajátítani. A lényeg, hogy ha beszélgetsz, sokszor nem csak arra kell figyelned, hogy hogyan, hanem arra is, hogy ki mondja. Szép, barokkos körmondatban is megbújhat egy sértés, ugyanúgy, ahogy kurta félszavakban is lehet elismerés!

Egyedül vagy csoportban?

Neked hogy a legjobb?

Nyelvtanulók, angoltanárok, tanfolyamszervezők, nyelvészek, pszichológusok teszik fel a kérdést újra és újra. Melyik a hatékonyabb módja az angoltanulásnak: az egyéni vagy a csoportos nyelvtanulás? Nagy dilemma ez, sok múlik a válaszon, mely alapjaiban határozza meg a tanulás jellegét.

A „helyes” választ talán azért olyan nehéz megadni, mert rengeteg szempontot kell figyelembe venni a mérlegelésnél. Többek között fontos a nyelvtanulás célja, a tanár módszerei, a tanuló személyisége, motivációja, tanulási stílusa, nyelvi szintje, sőt még az is, mennyi időt és/vagy pénzt szeretne az angolnyelv-tanulásra szánni.

Íme, néhány mindennapi helyzet, ahol a megfelelő tanácsra van szükség:

– Gátlásos tizenéves rövid időn belül kér segítséget nyelvvizsga-felkészítésben.
– Egy elfoglalt üzletember igényel kommunikációfejlesztést.
– GYES-en lévő anyuka szeretne kezdő, általános angoltanfolyamon részt venni.
Külföldre készülő huszonévesnek angol nyelvtani rendszerezésre van szüksége.
– Iskolás gyerekek szeretnének játékosan angolul tanulni.

Ugye, hogy nem könnyű eldönteni, milyen típusú nyelvtanfolyamot válassz? Elméletben, akár a csoportot, akár az egyéni tanulást választanád a felsorolt helyzetekben, rögtön lehetne a kiszemelt tanfolyamtípusra ellenérvet is találni. Egy egyéni tanfolyamon gyorsabban haladhatsz, de elég életszerű csoporttársak nélkül, „csak” a tanároddal kommunikálni? Ha te nem szívesen szólalsz meg mások előtt, akkor valóban az a célravezetőbb, ha a véleményedet a csoporttársaid előtt kell kifejtened? Vagy esetleg az a produktívabb, ha csak a tanároddal kommunikálsz, akinek nagy bizalmat szavazol és tudod, hogy nem ér kritika egy félrement mondat miatt?

Akkor mégis, hogyan tovább?

A legjobb döntés az, ha egy profi szintfelmérő tanár segít neked, aki nemcsak az aktuális nyelvi kompetenciád teszteli szóban és írásban, hanem többek között figyelembe veszi a célod, a személyiséged és a tanulási stílusod is. Minden eset más és más, ezért a legjobb az, ha személyre szabott segítséget és tanácsot kapsz, és utána választod ki a számodra megfelelő tanfolyamot.

Hol veszett el a jelentés?

 

Magabiztos vagy, évek óta tanulsz angolul, minden nyelvtani teszted jól sikerül, leveleket is tudsz már írni angol nyelven, érted a tanárod, csoporttársaiddal is elbeszélgetsz a nyelvórán. Aztán elmész nyelvvizsgázni, és kifog rajtad a hanganyag. Külföldre utazol, és már a buszon pánikolsz, mert nem érted a brit sofőrt. Nem hívnak vissza a második körre a telefonos állásinterjú után. Amerikai filmet akarsz nézni eredeti nyelven, de nem megy, még felirattal is elveszíted a fonalat.
Ilyen és ehhez hasonló helyzetek után, gyakori az, hogy motivációd csökken, megtorpansz, hiábavalónak érzed az eddigi munkát, hiszen ennyi energiabefektetés után sem „tudsz angolul”.

Jogos az önostorozás?

Mielőtt feladod, érdemes jobban utánajárni annak, mi akadályozhatja a megértést. Lássuk az okokat!

Igen, előfordul, hogy valóban szemantikai a probléma, azaz ismeretlen a szó, ez akadályozza a megértést. De gondolj csak bele: amikor magyarul beszélsz, nem fordul veled elő soha, hogy valaminek értelmező szótárban kell utánanézned, vagy vissza kell kérdezned? Ez ugyanígy igaz az angol anyanyelvűekre is, bizony ők sem mindig értik egymást. Akár a beszélők közötti kulturális különbség, akár egy ismeretlen szó miatt torpan meg a kommunikáció, ne vonj le messzemenő következtetéseket, hanem inkább orvosold a dolgot! Nézz utána, kérdezz vissza, próbáld meg a szövegkörnyezetből kikövetkeztetni a jelentést!

Hajlamos vagy arra is, hogy azt mondd, nem érted, mikor tulajdonképpen csak nem hallottad mi hangzott el? Ezzel sem vagy egyedül. Rengeteg olyan helyzet adódhat, amikor a háttérzaj, a hangerő vagy más zavaró tényező miatt nem megy a dolog. Hangzó szövegértést mérő feladatok, telefonbeszélgetések vagy éppen egy beszédhibás beszélgetőpartner, mind-mind megnehezítheti a kommunikációt, pedig ha olvasni kellene a szöveget, nem lenne gond.

És ez még nem minden: amikor „elbeszélünk egymás mellett”, sokszor nem a szókincsünkkel van baj, hanem érzelmileg, pszichológiailag nem vagyunk a helyzet magaslatán. Lehetsz nagyon fáradt, izgatott, ideges, szomorú, sőt, még a beszélgetőpartner nem verbális jeleit is félreértelmezheted. Az is előfordulhat, hogy egyszerűen félreismerted és rossz következtetéseket vonsz le, meg sem „hallod” mit akar valójában közölni. A sztereotípiák, a kulturális különbségek, a feltételezések jobban befolyásolnak, mint hinnéd.

A tanulság az, hogy gondolkodj el azon, mi miért történhetett, ne keseredj el és tanulj tovább! Manapság már nagyon jó angol tankönyvek, anyagok, módszerek és gyakorlási lehetőségek vannak arra, hogy rutint szerezz, és felkészülj váratlan helyzetekre. Persze minden tréning ellenére, előbb vagy utóbb biztosan nagyon meglep majd valami, de fontos az, hogy tisztábban lásd az okát, hiszen igenis „tudsz angolul”.

Turistaszemmel Budapesten

 

Nagy világmárkák, nemzetközi üzlet- és étteremláncok, bulinegyed, hostelek, Airbnb, idegen nyelvű hangosbemondó, írásos tájékoztatók a pályaudvarokon és a tömegközlekedési eszközökön, angol menük az éttermekben, filmek eredeti nyelven a moziban. Csak néhány példa azokból a dolgokból, melyek a turistalét és a látogatók eligazításának megkönnyítését szolgálják.

De vajon tényleg könnyedén boldogulnak? Ha útbaigazítást kérnek az utcán, tudnak a helyiek segíteni? Ha túl sós az étteremben a gulyás, megérti a pincér a panaszt? Ha a jegyautomata elnyeli a pénzt, de nem ad ki jegyet, az ellenőr akkor is megbüntet? A boltban beavat majd az eladónő abba, hogy a kék kupakos ásványvíz nem a szénsavmentes verzió Magyarországon?

A statisztikák szerint a fenti kérdésekre a válasz sajnos többnyire: NEM. Különböző felmérések, európai összehasonlítások és grafikonok egyöntetűen állítják, hogy nagyon a sor végén kullogunk nyelvtudás szempontjából. További rossz hír, hogy a nyelv- és azon belül az angoltudás szintje nem csak az idősebb generáció problémája itthon, hanem a 15-34 év közöttiek körében is meglepően alacsony az angolul „jól” beszélők aránya.

De tényleg „jól” kell-e beszélni ahhoz, hogy a turisták kellemesen érezzék magukat nálunk, ne a jelbeszéd legyen az egyetlen kommunikációs stratégiájuk, és „messze földre” is jó hírünket vigyék? A bloggerek, fórumok és Budapesten élő külföldiek véleménye szerint a válasz az, hogy a nyelvi korlátok nem annyira markánsak, mint hisszük, és ami még fontosabb, a valóságban nem olyan rossz a helyzet, mint ahogy a felmérések sugallják.

Jellemző, hogy az átlag magyar ember pánikban rázza a fejét az utcán, amikor megkérdezik tőle, hogy beszél-e angolul. Ha kap egy újabb esélyt a turistától, tudatosulhat benne, hogy nem fogják pontozni teljesítményét, és ha a kérdezőnek van türelme meghallgatni a választ, hamarosan megkapja azt. Ha viszont a megkérdezett személy mégis vizsgahelyzetnek fogná fel a „Merre van a Parlament?” jellegű kérdéseket, akkor biztosan akad hallótávolságban valaki, aki szívesen segít – akár idegen nyelven is – a tájékozódásban.

Végezetül annyit, hogy az első benyomások, akkor is, ha csak tudat alatt, de már az első pár másodpercben kialakulnak. Ezt tartsd szem előtt, ha leszólít egy külföldi az utcán! Állj meg, mosolyogj, koncentrálj és magyarázd el úgy, ahogy tudod! Minden esélyed megvan rá, hogy meg fog érteni nyelvtani hibáid ellenére is. Természetesen a cél az, hogy hosszú távon egy nyelvi tesztet is kitűnően ki tudjon tölteni bárki, de vendégszeretetednek semmiképpen ne szabjanak gátat az igeidők!

budapest_gellérthegy

Te tanulsz a hibáidból?

 

Aki nem hibázik, nem is tanul! Viszont az, hogy mely hibáidból tanulsz, valamint, hogy ki és hogyan javítja ki a tévedéseidet, meghatározó szerepet játszik a tanulási folyamatban.

A módszertani könyvek és cikkek többsége a tanár szemszögéből vizsgálja, hogyan befolyásolja a javítás mennyisége és módja a nyelvtanulást. De mi a helyzet a tanulóval, azaz veled? Te hogyan éled meg, ha kijavítanak? Mitől függ, hogy kritikának vagy tanácsnak fogod fel? Bátorít-e vele a tanárod vagy inkább gátol a haladásban?

Tévedni emberi dolog, de a jó szándékú kritika is elsülhet rosszul, például ha túlérzékeny a diák, vagy nem megfelelően javít a tanár. A javítás olyan, mint a nevelés: felelősség, mert minden elhangzott szónak, piros tollal áthúzott mondatnak súlya lehet, és kihathat a jövőbeli teljesítményre, befolyásolhatja a nyelvtanuló önértékelését, önbizalmát és későbbi hozzáállását az adott nyelvhez.
Egyes kutatások szerint a gyerekek részben azért haladnak gyorsabban a nyelvtanulással, mert ők nem veszik a szívükre azt, ha kijavítják őket. A közhiedelemmel ellentétben nem feltétlenül az számít, hogy „olyan az agyuk, mint a szivacs”, hanem inkább annak van jelentősége, hogy az egójuk nem „fejlődött” még ki annyira, hogy elkedvetlenítse őket egy-egy félbeszakított mondat.

Mint sok más esetben, itt is az arany középút az igazi. Ne várd el, és ne is kérj olyat, hogy a tanárod minden hibádat kijavítsa, mert az nemcsak a folyékony beszédet gátolja, hanem a motivációdat is csökkenti. Ha állandóan félbeszakítanak, azt érezheted, hogy rengeteget hibázol, és elmehet az egésztől a kedved. A másik véglet, ha egyáltalán nem javít a tanár. Lehet, hogy a lelkednek jót tesz, bátrabban és folyékonyabban beszélsz majd, de igazi fejlődést nem tapasztalsz, ha mindig javítatlanul maradnak a típushibáid.

Fontos az is, milyen feladatról van szó. Ha például fogalmazást írsz, „jó” írásnak az számít, amely hibamentes is, ezt viszont egy idegen nyelven nehéz megvalósítani, többek között a javítás szubjektivitása miatt. Ilyenkor mindenképpen segít, ha nemcsak a hibáidat húzzák alá és emelik ki, hanem azt is hangsúlyozza a tanárod, ami jól sikerült. Így könnyebb tanulni a tévedésekből is.
Az is csökkenti a nyomást és a kudarcélményt, ha az oktatód nem csak szavakkal javít. Egy-egy arckifejezés, kézmozdulat, hümmögés mind-mind hasznos, mert finoman hívja fel a figyelmedet a hibáidra, és önkorrekcióra sarkall.

És végül még egy alap dolog: mindenképpen segít, ha olyan a tanár-diák viszony, hogy a javítás nem erőfölényt fitogtató, és semmiképpen sem megalázó. Sokat segít az, ha a diák felismeri és elmondja, neki mi tesz jót, és ha a tanár nemcsak konzekvensen javít, hanem kompromisszumkész is.

Második idegen nyelv

 

„Ahány nyelv, annyi ember”…

… tartja a mondás, de vajon könnyebben születik-e meg bennünk is (átlagemberekben) az új ember, ha már egy vagy több nyelven tudunk? Vagy ez csak a nyelvzseni poliglottok (több nyelven beszélők) kiváltsága?

A szakirodalom szerint a fenti kérdésekre a válasz: határozott igen!

Hogyan segít a már ismert nyelv?

A legfontosabb érvek között szerepel az, hogy eleve több önbizalommal vágsz bele valami újba, ha már voltál hasonló helyzetben. Ebben van logika, még akkor is, ha nem rokon nyelvekről van szó. Azzal, hogy megtanultál már valamilyen szinten egy idegen nyelvet, előfeltételezi, hogy elsajátítottad azokat a technikákat, készségeket és egyéni módszereket, amelyek segítségedre lesznek a következőnél is.

Egy idegen nyelv tanulása állandó összehasonlítás, gondolj például a nyelvtantanulásra. Ha beszélsz már egy nyelvet, azt jelenti, hogy többé-kevésbé végigrágtad annak nyelvtanát is. Ez viszont csak úgy volt lehetséges, hogy tisztáztad a nyelvtani terminusokat, szabályokat, anyanyelved is sok szempontból jobban megismerve ezáltal. Ráadásul, ha az említetteket mind megtetted, a második vagy sokadik nyelvnél erre már nem kell sem időt, sem annyi energiát fordítanod, hiszen egy már jól ismert rendszerrel hasonlítod össze az újat.

Az is valószínű, hogy egy már beszélt nyelv, nemcsak több önbizalmat ad, hanem nyitottabbá, rugalmasabbá is tesz, ami szintén előnyödre válik majd a jövőben. Valamennyire tisztában leszel azzal is, hogy személy szerint hogyan, mikor és milyen módszerekkel tanulsz leghatékonyabban és milyen trükkökkel tudod meggyőzni magad arról, hogy ne akadj el egy-egy helyzetben vagy ne veszítsd el motivációdat akkor sem, ha bonyolódnak a dolgok.

Hogyan gátolhat az, ha már beszélsz egy nyelvet?

A neten rengeteg cikket, videót és sikertörténetet találhatsz arról, hogy kinek, hogyan, hány nyelvet sikerült elsajátítania, miközben neked még mindig német szavak jutna eszedbe, ha angolul kell beszéled…

Talán azt is tapasztaltad már, hogy amint több nyelvet tudsz, nemcsak a szavakat kezded el keverni, hanem jól kiejteni is nehezebb lesz őket mindkét nyelven, vagy időnként leblokkolsz, ha hirtelen váltani kell.

Íme néhány tipp arra, hogy küszöböld ki a tanult nyelvek összekeverését:

  • beszélj minden adandó alkalommal, ne csak akkor, amikor tanulsz;
  • ne siettesd magad, várd ki, amíg eszedbe jut az a szó, ami ott van „a nyelved hegyén”;
  • ha kész kifejezéseket vagy rövid mondatokat tanulsz, könnyebb lesz az előhívás;
  • egyszerre egy nyelvvel foglalkozz, ne tanulj párhuzamosan többet;
  • ha váltanod kell, ne hirtelen tedd, szokd egy kicsit a másik nyelv ritmusát, hangzását;
  • ha más nyelven beszélsz, szerepet is váltasz, személyiséged, viselkedésed is idomítsd hozzá;
  • olyan nyelvet tanulj, amit szeretsz, kötődsz hozzá és érdekel.

Egy kis motiváció, a pozitív példa (nem elrettentésképpen):

 

És végül (a teljesség igénye nélkül): Sok szerencsét!/Good luck!/Viel Glück!/Bonne chance!/Buona fortuna!/Buena suerte!/Mult noroc!

Testbeszéd

 

Mit mond rá a tested?

Nem csak szavakkal kommunikálsz, sőt!

Ez az állítás természetesen akkor is igaz, ha idegen nyelven beszélsz. Nyilvánvaló, hogy például vizsgahelyzetben rengeteget számít az, hogy testtartásod, gesztusaid, mimikád önbizalomról vagy inkább félelemről és bizonytalanságról tanúskodik. Ha kerülöd a szemkontaktust, ráadásul még lefelé is nézel, keresztbe teszed karjaid, és mindeközben próbálsz minél kisebbre összezsugorodni, nem fogod elkápráztatni vizsgáztatóid még akkor sem, ha nyelvileg rendben van mindaz, amit mondasz. Ehhez képest, ha kihúzod magad, a beszédpartnered szemébe nézel, bátran, elég hangosan és magabiztosan nyilvánulsz meg, valószínűbb, hogy jobb lesz teljesítményed értékelése.

Mennyire kontrollálható ez?

Jó, jó, de mi történik akkor, ha valaki alapból lámpalázas, izgulós, és egyébként is retteg a vizsgahelyzetektől? Hogyan rejtse el a félelmét, egyáltalán lehetséges-e hihetően elfedni a gyöngyöző homlokot, kipirult arcot és remegő térdeket? És mi van akkor, ha nem sikerül színlelni? Akkor ez egy életre meghatározza majd vizsgaeredményeit is?

A legújabb kutatások megnyugtató választ adnak: „Addig játszd a szereped, amíg magadévá nem teszed azt!” Tehát ha elég sokáig imitálod tudatosan egy önbizalomtól duzzadó ember gesztusait, egy idő után ezek beépülnek viselkedésedbe, és ügyesebben veszed az akadályokat, azaz, ha a példánknál maradunk, a nyelvvizsgát.

Ráadásul a fentiek még egy extra trükkel is megspékelhetőek: ne csak a kiejtést és a nyelvhasználatot lesd el az anyanyelviektől! Figyeld meg beszédstílusukat, gesztusaikat, arcjátékukat is! Nézd meg például, mennyire állnak távol vagy közel beszélgetőtársukhoz! Egyértelműen látod-e az arcukon érzéseiket, indulataikat, vagy inkább szeretik udvariasan elrejteni ezeket? Hogyan üdvözlik egymást? Hogyan alkudoznak?

Minél több ilyen információd van, annál nagyobb az esély arra, hogy meggyőzőbb és magabiztosabb leszel! És nem csak a nyelvvizsgán!

Te milyen nyelven álmodsz?

 

„Álmában mindenki jó tanuló lesz.”

„Az ember álmában is képes tanulni.”

„Nyelvtan alfában.”

„Bárki bármilyen tárgyat jóval kevesebb munkával sajátíthat el.”

Ilyen és ehhez hasonló szlogenek próbálnak meggyőzni minket arról, hogy az alva tanulás (hipnopédia) hatékony alternatívája klasszikus nyelvtanulási módszereinknek.  Tanulmányok, kísérleti eredmények, agykutatók és pszichológusok szakvéleménye, tanulók sikertörténetei, aranyáron kapható hanganyaghegyek és tanfolyamhirdetések állítják, hogy a „Tégy könyvet a párnád alá!” tanács tulajdonképpen akár működhet is.

 A bábeli zűrzavar

Az anyagok, elméletek és módszerek útvesztőjében könnyű eltévedni, de mindenképpen legyünk kritikusak és elővigyázatosak!

Lássuk az első és legnagyobb aggályt, mely magát a koncepciót célozza meg: vajon nem veszélyezteti-e a tanulás azokat a működéseket, amelyek alvás során normális körülmények között zajlanak le? Akkor is lehetséges lesz-e frissen és kipihenten ébredni, ha közben mondjuk szószedetek „magolásával” töltöttük az éjszakát? Ráadásul mindezt álmunkban és nem a nyolcadik kávé után az íróasztalnál…

Míg erre vonatkozóan nem sok információ áll rendelkezésünkre, ha belemegyünk a részletekbe, különböző tudományterületekben merülhetünk el, melyek az agy- és álomkutatástól a pszichológián át a tanulásmódszertanig számos témát ölelnek fel. Nem mindegy például, hogy az alvás mely szakaszában történik a tanulás, és az is vitatott, hogy vajon teljesen új ismereteket kell-e álmunkban memorizálni, vagy csak a már ismert dolgokat lehet alvás közben bevésni.

Amiben mindenki egyetért

Bár kétséges, hogy a hipnopédia klasszikus formájában valóban működik-e, az bizonyos, hogy alvás (ráadásul elegendő alvás) nélkül lehetetlen tanulni. Azt eddig is tudtuk, hogy fontos döntésekre érdemes „egyet aludni”, az viszont nem mindenki számára ismert, hogy az alvás határozottan jó hatással van memóriánkra is. Bebizonyították, hogy ha a már megtanult anyagot 8 óra ébrenlét után kérdezik ki, rosszabbul teljesítünk, mintha ugyanezt 8 óra alvás után teszik.

Szóval akár párna alá rejtjük azt a tankönyvet, akár az íróasztalnál görnyedünk felette, mindenképpen vegyünk át a tanulnivalót egy pihentető alvás előtt és után is!

Miért nem haladsz a nyelvtanulással?

 

 

Először is: miért gondolod, hogy nem haladsz? A fenti kérdések megválaszolásához két fontos szempontot kell figyelembe vennünk: kitűzted a célt, és ehhez közeledsz a terveknél lassabban, vagy nincsen kitűzött cél, és így vontad le azt a következtetést, hogy nem fejlődik a nyelvtudásod? Mindkét eset sok buktatót rejt, de a jó hír, hogy ha ezeket világosan látod, akkor reálisabban és objektívebben tudod azt is megítélni, hogy hogyan haladsz a nyelvvel.

Az örök elégedetlen

Az előbbi esetben, azaz ha van kitűzött célod – nyelvvizsga, érettségi, felvételi, interjú, külföldi munka, stb. -, fontos azt megnézni, hogy hol is tartasz éppen most. Igen, pont most, amikor arra panaszkodsz, hogy néhány igeidőt hibásan használtál az angol motivációs leveledben. Tudtál te egyáltalán régebben levelet írni angolul? Csak azért kérdezem, mert most szépen elkülönítetted a bekezdéseket, rendben a szókincs, a stílus, a helyesírás, a megszólítási és búcsúformák, sőt a dátumot is helyesen írtad. Hát igen, azok az igeidők! Hányat is tanultál már? És most ezeket elrontottad… ejnye-bejnye! Érted, mire akarok kilyukadni?

A lényeg, hogy felmérd, kiemeld és légy hálás azért, amit tudsz! Ez az első lépés. Természetesen a léc mindig feljebb kerül, hiszen ez az, ami haladásra motivál, de mindig tartsd szem előtt, hogy honnan indultál, illetve hogy egy-egy adott feladatot hogyan teljesítettél! Ha például a levélírást vesszük, akkor nyugodtan pipáld ki a részfeladatokat, és csak az igeidős részt tekintsd problémásnak!

Sokat segít elégedettséged és önbizalmad tuningolásában, ha „méred” azt, hogy haladsz. Ez tulajdonképpen annyit jelent, hogy tudatosítod azt, ami már megy a meglevő tanulási módszereiddel. Ha olvasol, jelöld be, miket értesz, majd pár hónap múlva, amikor újraolvasod, nézd meg, nagyobb lesz-e az aláhúzott rész! A hanganyagokat, videókat hallgasd és nézd újra, hátha többet értesz majd meg belőlük pár hét/hónap múlva! Beszélgess célnyelven, és ha idővel nem kell már annyiszor visszakérdezned, és téged is könnyebben megértenek, akkor határozottan van fejlődés.

 

A tévelygő

A másik eset az, amikor a nyelvtanuló nem tűzött ki konkrét célokat, szépen lavírozik a színes tankönyvek, anyagok, cikkek, rövidített olvasmányok labirintusában, és időnként egy-egy hanganyag mentén irányt, témát, tanulási módszert vált.  Mindeközben évekig nem ugrik szintet, hiszen ha egy teszten vagy vizsgán megmérettetik, kiderül, hogy tudása nagyon rendszerezetlen, és sok a tisztázatlan rész.

Általában, ha tévelygő vagy, addig nem méltatlankodsz, amíg nem veszel részt egy fentebb említett értékelésen vagy nem kényszerülsz vizsgahelyzetbe. Addig úgy érzed, boldogulsz, beszélgetsz, olvasgatsz, gondtalanul evickélsz. Viszont amint kudarcélményed van, elgondolkodsz azon, hogy miért is nem haladsz, hiszen olyan sokat foglalkozol/tál a nyelvvel, és ráadásul mindezt olyan sok éve!

Az első lépés ilyenkor: tűzz ki célokat és tervezz! Ha nem szeretnél vizsgázni, külföldre menni vagy más konkrét határidőhöz kötött dolgot, és nem vagy annyira kalandvágyó sem, teljesen rendben van  az is, ha mondjuk „csak” a szinten tartás a célod. Ilyenkor azért dolgozol, gyakorolsz, hogy ne felejts, ne rozsdásodjon be a tudásod, de fontos, hogy ezt is átgondoltan és célirányosan tedd, legyen azért rendszer és kihívás benne!

A pszichológusok szerint az is segít, ha céljaidat nem tartod meg magadnak, hanem megosztod mással, legyen az a tanárod, a barátaid, az anyukád, bárki, akinek be is számolhatsz közben arról, hogy minden a tervek szerint halad-e. Amint elindulsz ezen az úton, ha lesznek céljaid és valaki, aki feedbacket ad, a tesztek is jobban sikerülnek majd, és rögtön elégedettebb leszel.

 

 

Ha pedig mindez megvan, akkor már csak arra kell figyelned, hogy ne váljon belőled örök elégedetlen!

 

Nyelvet tanulni a filmeken innen és a tanórákon túl

 

Nézz filmeket!

Biztosan tanácsolták már neked is ezt, amikor megkérdezted, hogyan tanulhatnál/gyakorolhatnál nyelvet. Aztán el is kezdted a filmnézést. Eleinte célnyelven kísérleteztél vele, de nem értettél belőle szinte semmit, legfőképpen azt nem, hogyan tanulhatsz te ebből. Aztán megpróbáltad felirattal, de ez sem vezetett sikerre: sokszor elcsúszott a szöveg és a hang, és többször meg kellett állnod közben szótárazni, így sem a film sztorijára, sem a nyelvre nem tudtál kellőképpen figyelni. Ráadásul jelentősen hosszabb lett a dolog, mert a másfél órás játékidőhöz hosszú percek adódtak hozzá a szótárazás miatt. Végső elkeseredésedben jött a magyar felirat, de onnantól fogva, bár a filmet élvezted, ahelyett, hogy összehasonlítottad volna az idegen nyelvű hangzott szöveget az írottal, azt vetted észre, hogy csak magyarul olvasol, és már nem is hallod meg, milyen nyelven beszélnek a színészek.

 

Ki tévedett?

 

Ezek után elolvasod a statisztikákat: Hollandiában például a rajzfilmektől a játékfilmeken át a mozifilmekig mindent eredeti nyelven játszanak le, és ezt említik a lista elején, amikor a hollandok kiemelkedő nyelvtudásának okait sorolják fel. Akkor hol az igazság? Nem a módszerrel, hanem veled van a baj?

Nem, a hiba nem a te készülékedben van! Csak nem tudod még a trükköket ahhoz, hogy a filmnézés valóban hasznos és szórakoztató módja legyen a nyelvtanulásnak.

 

Először is válassz olyan filmet, amit szeretsz! Az is előny, ha nem először nézed, hiszen ha már láttad, és a történet sem új, tudsz majd a párbeszédekre koncentrálni. Sok helyen ajánlanak játékfilm helyett sorozatokat több okból is: egyrészt az epizódok rövidebbek, és egyszerűbb a nyelvezetük, másrészt, ha egy (vagy több) teljes  évadot megnézel, sokszor fordulnak majd elő azonos szavak, kifejezések, és a szereplők beszédstílusával is lesz időd megbarátkozni.

 

Szótárazni, szavakat kiírni ér, sőt kell is! De ne a film alatt keresd ki a jelentésüket! Ha nem olyan filmet választasz, ami a szintedhez képest nagyon nehezen érthető, akkor a megértést nem fogják az idegen szavak gátolni, főleg ha már láttad, és ismerős a sztori. Ha valami felkelti az érdeklődésedet, gyorsan jegyezd le (és lehetőleg ne csak azt az egy szót, hanem szókapcsolatot, rövid mondatod írj ki!), és később, a film után próbáld meg kibogozni a jelentését! Ha ez sikerült, akkor lehetőség szerint nézd vissza a jelenetet, hogy a kiejtés és a szituáció is rögzüljön, így sokkal könnyebb lesz bevésni a szót, ráadásul a helyzet is megmarad, amikor azt a bizonyos szókapcsolatot, kifejezést használni szokás.

Ha szereted az adott filmet, és van kedved meg időd még inkább belemerülni a látottakba, érdemes a szövegkönyvet is átböngészni. Így akár a nyelvtani formáknak, a helyesírásnak, mondatszerkezeteknek is utána lehet nézni.

Mit (ne) várj?

Az említett tippekkel valóban számíthatsz fejlődésre, de azt ne hidd, hogy csodamódszerről van szó! Nem fogsz néhány epizód után folyékonyan beszélni, inkább a „lassú víz partot mos” elve lebegjen előtted! Lehet, hogy több évad kell majd ahhoz, hogy valóban hasznosnak éld meg a dolgot, de filmet nézni jó, úgyhogy hajrá, nézd őket!

television_watching

Milyen nyelve(ke)t tanul(j)unk?

 

Néhány sokkoló adat:

 

– Minden második héten kihal egy nyelv, eszerint a ma számon tartott 6000 nyelvből 90 év múlva 600 lesz.

– Kínában beszélnek a legtöbben angolul a világon, és ezt a tudást sokszor számunkra meghökkentő tömeges angolórákon szerzik meg.

– Kétmilliárd ember tanul angolul világszerte, és ebből az EU 28 tagországában 94%-ban fő idegen nyelvként az angolt tanítják.

 

De miért pont az angol?

 

A fentiekkel kapcsolatban a kérdés az, hogy az „angolmánia” alapvetően pozitív, azaz többeknek nyit-e meg ajtókat, vagy azok vannak-e túlsúlyban, akiknek inkább gátat jelent.

 

Tény, hogy angol nyelvterületen (Egyesült Államok és Egyesült Királyság) vannak a világ legnevesebb egyetemei (ezeken a nyelvvizsga alapfelvétel). Az is általánosan elfogadott, hogy az angoltudás világszerte jobb jövővel kecsegtet, arról nem is beszélve, hogy az üzleti életben, politikában, tudományban szinte minden angolul zajlik.

 

Mi a helyzet az angollal itthon?

 

Bár az európai és globális angolnyelvtudásra vonatkozó tendenciák Magyarországon is érvényesek, a magyarok még mindig sok szempontból le vannak maradva az átlagértékekhez képest. Annak ellenére, hogy papírforma szerint minden adott a nyelvtanuláshoz a gimnáziumokban is (magas óraszám, kiscsoportok, felkészült tanárok), mégis kevesen jutnak el akár középszintig. Egyes kutatások ezt főleg a használt módszerek és a differenciálás hiányának számlájára írják. Fő probléma, hogy a tanulás nem kommunikációközpontú, hanem elsősorban nyelvvizsgacentrikus, így a hangsúly a nyelvtanon és a tradicionális módszereken, feladatokon van.

A rossz statisztikák ellenére a nyelvtudásra vonatkozó követelmények viszont egyre nagyobbak: manapság a legtöbb munkahelyen alapkövetelmény a legalább középszintű tudás, nyelvvizsga szükséges a diploma átvételéhez, és úgy tűnik, 2020-tól a felsőoktatásba való bekerüléshez is kell majd a nyelvvizsga-bizonyítvány.

 

 

Mit „érdemes” még?

 

Az angol után németül tanulnak legtöbben, de egyre népszerűbb például az orosz is, amit második vagy harmadik nyelvként kezdenek el általában a nyelvtanulók. Az orosz nyelvtudás előnye azon kívül, hogy egyre fontosabb a piacon, könnyebbé teszi a többi szláv nyelv elsajátítását is.

Az oroszhoz hasonlóan globálisan nő a kereslet a japán iránt, és a kínai is feljövőben van.  Az olasz- és spanyoltudás is valószínűleg kifizetődő lesz a munkaerőpiacon, és könnyebb falat is egy európai nyelvtanuló számára. A diplomáciában az arabtudás is egyre keresettebb, ami viszont nagy kihívást jelenthet.

 

Szóval a nyelvtudás iránti igény is és a választék is nő, rajtunk tehát a sor! Jó tanulást!

 

nyelvek_blog

 

Amit ma megtanulhatsz…

 

Kikre jellemző leginkább a halogatás? A férfiakra? Mediterrán népekre? Vannak krónikus halogatók? Vagy mindannyiunknak van vaj a füle mögött, csak egyesek kevésbé látványosan halogatnak?

 

Halogatás a nyelvtanulásban

 

Bármi legyen is az igazság, tény, hogy a nyelvtanulás egy olyan terület, ahol mesterfokon lehet halogatni.  Miért van ez így? Ha megvizsgáljuk a halogatás általánosan megélt okait, szinte egytől egyig alkalmazhatóak a nyelvtanulási helyzetre.

Ha objektíven nézzük a nyelvtanulást, a következőket mondhatjuk el róla:

 

  • Többnyire hosszú távú projekt.
  • Legtöbbször nem jár azonnali sikerélménnyel.
  • Kudarcokkal viszont már a folyamat elején nagy valószínűséggel szembesülni fogunk.

 

Ezeken kívül rengeteg olyan szubjektív tényező is bezavar, ami miatt hajlamosak leszünk halogatni. Valljuk be: a nyelvtanulásnak nem minden része élvezetes! Gondolj csak a nyelvtani táblázatokra, ragozások bemagolására vagy a végtelen szószedetekre! Az pedig, hogy kinek mi a mumusa, egyénileg változik. És ha már a mumusoknál tartunk: ott van még a perfekcionizmus, a szorongás, a félelem, a kudarckerülés, az önbizalomhiány és még sok olyan személyiség- és viselkedésbeli jellemző, ami halogatásra sarkall.

 

Ha ilyen vagy ehhez hasonló mondatok már a te szádat is elhagyták (vagy akár csak a gondolataidon suhantak át), akkor valamilyen szinten ezek a problémák a te nyelvtanulásodat is befolyásolják, és adott esetben halogatásra késztetnek:

 „Nekem nincs nyelvérzékem.”

„Soha nem fogom nyelvtanilag tökéletesen beszélni a nyelvet.”

„Nincs időm/kedvem/energiám házi feladatot írni és/vagy otthon készülni.”

„Az dialektusokat soha nem fogom megérteni.”

„Mindig érződni fog a kiejtésemen az, hogy külföldi vagyok”.

 

Hogyan tanulj még ma?

 

A jó hír az, hogy igenis lehetséges és érdemes erőt venni magadon, és nem, vagy kevesebbet halogatni a cél érdekében, legyen az bármi a nyelvvizsgától a nyaraláson át a külföldön való letelepedésig.

 

Íme, néhány jó tanács arra, hogy hogyan tedd:

 

  • Tervezz, legyenek határidők!
  • Rendszerezz: legyenek kicsi, nem túl nehéz részfeladataid!
  • Ne egyszerre próbálj sokat megtanulni! Azt pedig végképp ne várd el magadtól, hogy a tanult dolgok mindegyike rögtön be is épül aktív nyelvtudásodba!
  • Jutalmazd meg magadat kisebb részfeladatok elvégzése után!
  • Legyen olyan tanárod, aki számon kéri tőled a feladatokat!
  • Ne titkold a céljaidat! Ha barátaid, családod tud róluk, hajlamosabb leszel meg is valósítani őket.

 

És végül, de nem utolsó sorban: a nyelvtanulás alapvetően élvezetes tevékenység, főleg, ha jó helyen, jó emberekkel teszed!

halogatas1

 

Örülünk, hogy újra itt vagy! Már regisztráltál a Converzum rendszerében, ha nem tudod a jelszavadat, akkor kérj jelszóemlékeztetőt, és már küldjük is!:

Jelszó: