Mit mond rá a tested?

Nem csak szavakkal kommunikálsz, sőt!

Ez az állítás természetesen akkor is igaz, ha idegen nyelven beszélsz. Nyilvánvaló, hogy például vizsgahelyzetben rengeteget számít az, hogy testtartásod, gesztusaid, mimikád önbizalomról vagy inkább félelemről és bizonytalanságról tanúskodik. Ha kerülöd a szemkontaktust, ráadásul még lefelé is nézel, keresztbe teszed karjaid, és mindeközben próbálsz minél kisebbre összezsugorodni, nem fogod elkápráztatni vizsgáztatóid még akkor sem, ha nyelvileg rendben van mindaz, amit mondasz. Ehhez képest, ha kihúzod magad, a beszédpartnered szemébe nézel, bátran, elég hangosan és magabiztosan nyilvánulsz meg, valószínűbb, hogy jobb lesz teljesítményed értékelése.

Mennyire kontrollálható ez?

Jó, jó, de mi történik akkor, ha valaki alapból lámpalázas, izgulós, és egyébként is retteg a vizsgahelyzetektől? Hogyan rejtse el a félelmét, egyáltalán lehetséges-e hihetően elfedni a gyöngyöző homlokot, kipirult arcot és remegő térdeket? És mi van akkor, ha nem sikerül színlelni? Akkor ez egy életre meghatározza majd vizsgaeredményeit is?

A legújabb kutatások megnyugtató választ adnak: „Addig játszd a szereped, amíg magadévá nem teszed azt!” Tehát ha elég sokáig imitálod tudatosan egy önbizalomtól duzzadó ember gesztusait, egy idő után ezek beépülnek viselkedésedbe, és ügyesebben veszed az akadályokat, azaz, ha a példánknál maradunk, a nyelvvizsgát.

Ráadásul a fentiek még egy extra trükkel is megspékelhetőek: ne csak a kiejtést és a nyelvhasználatot lesd el az anyanyelviektől! Figyeld meg beszédstílusukat, gesztusaikat, arcjátékukat is! Nézd meg például, mennyire állnak távol vagy közel beszélgetőtársukhoz! Egyértelműen látod-e az arcukon érzéseiket, indulataikat, vagy inkább szeretik udvariasan elrejteni ezeket? Hogyan üdvözlik egymást? Hogyan alkudoznak?

Minél több ilyen információd van, annál nagyobb az esély arra, hogy meggyőzőbb és magabiztosabb leszel! És nem csak a nyelvvizsgán!

Leave a Reply