Hétköznapjainkban rendszeresen tapasztaljuk, hogy tevékenységeinket automatikusan végezzük, miközben fejben valahol teljesen máshol járunk. Beérünk a munkahelyünkre, és nem is emlékszünk az útra, mert közben azon gondolkodtunk, mit mondott egy kollégánk tegnap, hogy a gyerek vajon eltette-e a tornafelszerelését, vagy hogy hogy alakul majd a hétvégi program.

Természetesen szükség van tervezésre, előrelátásra, vagy akár múltbeli dolgok feldolgozására, de legalább néha arra is jó lenne időt szánnunk, hogy a jelenben legyünk éberek és tudatosak.

Ezt a képességet mindenki birtokolja, csak ritkán használja, időnk legnagyobb részét a múltban és a jövőben töltjük. Ráadásul mintha nem is kontrolálnánk, hogy merre kalandoznak el a gondolataink, csak hagyjuk magunkat sodorni általuk, hagyjuk, hogy meghatározzák a hangulatunkat, a reakcióinkat és az általános jóllétünket.