Először is: miért gondolod, hogy nem haladsz? A fenti kérdések megválaszolásához két fontos szempontot kell figyelembe vennünk: kitűzted a célt, és ehhez közeledsz a terveknél lassabban, vagy nincsen kitűzött cél, és így vontad le azt a következtetést, hogy nem fejlődik a nyelvtudásod? Mindkét eset sok buktatót rejt, de a jó hír, hogy ha ezeket világosan látod, akkor reálisabban és objektívebben tudod azt is megítélni, hogy hogyan haladsz a nyelvvel.
Az örök elégedetlen
Az előbbi esetben, azaz ha van kitűzött célod – nyelvvizsga, érettségi, felvételi, interjú, külföldi munka, stb. -, fontos azt megnézni, hogy hol is tartasz éppen most. Igen, pont most, amikor arra panaszkodsz, hogy néhány igeidőt hibásan használtál az angol motivációs leveledben. Tudtál te egyáltalán régebben levelet írni angolul? Csak azért kérdezem, mert most szépen elkülönítetted a bekezdéseket, rendben a szókincs, a stílus, a helyesírás, a megszólítási és búcsúformák, sőt a dátumot is helyesen írtad. Hát igen, azok az igeidők! Hányat is tanultál már? És most ezeket elrontottad… ejnye-bejnye! Érted, mire akarok kilyukadni?
A lényeg, hogy felmérd, kiemeld és légy hálás azért, amit tudsz! Ez az első lépés. Természetesen a léc mindig feljebb kerül, hiszen ez az, ami haladásra motivál, de mindig tartsd szem előtt, hogy honnan indultál, illetve hogy egy-egy adott feladatot hogyan teljesítettél! Ha például a levélírást vesszük, akkor nyugodtan pipáld ki a részfeladatokat, és csak az igeidős részt tekintsd problémásnak!
Sokat segít elégedettséged és önbizalmad tuningolásában, ha „méred” azt, hogy haladsz. Ez tulajdonképpen annyit jelent, hogy tudatosítod azt, ami már megy a meglevő tanulási módszereiddel. Ha olvasol, jelöld be, miket értesz, majd pár hónap múlva, amikor újraolvasod, nézd meg, nagyobb lesz-e az aláhúzott rész! A hanganyagokat, videókat hallgasd és nézd újra, hátha többet értesz majd meg belőlük pár hét/hónap múlva! Beszélgess célnyelven, és ha idővel nem kell már annyiszor visszakérdezned, és téged is könnyebben megértenek, akkor határozottan van fejlődés.
A tévelygő
A másik eset az, amikor a nyelvtanuló nem tűzött ki konkrét célokat, szépen lavírozik a színes tankönyvek, anyagok, cikkek, rövidített olvasmányok labirintusában, és időnként egy-egy hanganyag mentén irányt, témát, tanulási módszert vált. Mindeközben évekig nem ugrik szintet, hiszen ha egy teszten vagy vizsgán megmérettetik, kiderül, hogy tudása nagyon rendszerezetlen, és sok a tisztázatlan rész.
Általában, ha tévelygő vagy, addig nem méltatlankodsz, amíg nem veszel részt egy fentebb említett értékelésen vagy nem kényszerülsz vizsgahelyzetbe. Addig úgy érzed, boldogulsz, beszélgetsz, olvasgatsz, gondtalanul evickélsz. Viszont amint kudarcélményed van, elgondolkodsz azon, hogy miért is nem haladsz, hiszen olyan sokat foglalkozol/tál a nyelvvel, és ráadásul mindezt olyan sok éve!
Az első lépés ilyenkor: tűzz ki célokat és tervezz! Ha nem szeretnél vizsgázni, külföldre menni vagy más konkrét határidőhöz kötött dolgot, és nem vagy annyira kalandvágyó sem, teljesen rendben van az is, ha mondjuk „csak” a szinten tartás a célod. Ilyenkor azért dolgozol, gyakorolsz, hogy ne felejts, ne rozsdásodjon be a tudásod, de fontos, hogy ezt is átgondoltan és célirányosan tedd, legyen azért rendszer és kihívás benne!
A pszichológusok szerint az is segít, ha céljaidat nem tartod meg magadnak, hanem megosztod mással, legyen az a tanárod, a barátaid, az anyukád, bárki, akinek be is számolhatsz közben arról, hogy minden a tervek szerint halad-e. Amint elindulsz ezen az úton, ha lesznek céljaid és valaki, aki feedbacket ad, a tesztek is jobban sikerülnek majd, és rögtön elégedettebb leszel.
Ha pedig mindez megvan, akkor már csak arra kell figyelned, hogy ne váljon belőled örök elégedetlen!