Interjú Tölgyesi Zsuzsanna cégvezetővel

Amikor a siker fogalmát szeretnénk meghatározni, sokan sokféleképpen írhatjuk körül, hogy mit is jelent sikeresnek lenni. Egy nő számára ez a kérdés még összetettebb lehet, hiszen nőként akkor érezhetjük igazán sikeresnek magunkat, ha harmonikus egyensúlyt tudunk kialakítani és megtartani a család és a karrier között, ha azt csinálhatjuk, amit szeretünk, ami számunkra örömet okoz, és ebben a dologban még kiemelkedően jók is vagyunk, ha sehol sem kell szerepet játszanunk, mindenhol önmagunkat adhatjuk, és a hab a tortán, ha a sikereinknek még a körülöttünk lévők is tudnak örülni.

Hogy ezt így egyben megvalósítani sem lehetetlen, arra a legjobb példa Tölgyesi Zsuzsanna, a Converzum víziófelelőse és cégvezetője, aki elsősorban annak tulajdonítja a saját sikereit, hogy olyan munkát végez, amelyben a kezdetek óta örömét leli. A nyelviskolával, a tanítással való kapcsolatáról és annak kezdetéről kérdeztük az alábbi interjúban:

Hogy emlékszel vissza, bele volt kódolva a gyerekkorodba, hogy nyelvekkel kapcsolatos pályára mész?

Gyerekkoromban nem. Amikor én gyerek voltam, nem volt annyira népszerű dolog a nyelvtanulás. Nem volt benne az életünkben, hogy nyelvet kell tanulni, és hogy ez egy jó dolog.

Volt egy barátnőm, amikor nyolcadikos voltam és őt elküldték a szülei angolt tanulni. Ez volt az első komolyabb motiváció a számomra, és én is követtem.

Eleinte nehezen ment a nyelvtanulás, de abban az időben különlegesnek számított az angol, és ez vonzott. A gimnáziumban aztán volt lehetőség emelt óraszámos angolra menni, ezért arra jelentkeztem, nem az oroszra. Azelőtt oroszt tanultam az általános iskolában, ami szó szerint rettegés volt a számomra, kettes voltam oroszból. Egyszerre untam és jelentett nagyon nagy stresszt. Nem éreztem magaménak egyáltalán azt a nyelvet. Az angolt viszont egyből megszerettem.

Nagyon szerettem volna, hogy felvegyenek a gimnáziumba és ezért átírtam az összes füzetemet, mert tudtam, hogy meg fogják nézni a felvételi elbeszélgetésen. A felvételiztetők ezt észrevették, és megkérdezték, hogy miért írtam át az összes füzetet ilyen szépre. Én pedig megmondtam az igazat: mert ide szeretnék járni. Az őszinteségemet értékelték, és felvettek.

Gimnázium után volt egy jó lehetőség, jelentkeztem au pairnek. Kimentem fél évre Angliába egy családhoz. Ezután pedig jelentkeztem itthon a főiskolára, angol szakra.

Hogy kerültél a Converzumhoz, milyen utat jártál be?

Már a főiskola végéhez közeledve megkeresett egy barátnőm, hogy ő tanít egy nyelviskolában, és keresnek a szombati csoportos órákra tanárt. Ebben az időben harmadik évfolyamra jártam a főiskolán, a Converzumot pedig még Tudomány Nyelviskolának hívták.

Volt kedvem a dologhoz, elvállaltam a munkát, és elkezdtem tanítani, ami nagyon nagy élmény volt, mert lehetett játszani és szórakozni, vidáman lehetett tanítani, és ez merőben más volt, mint amihez addig hozzászoktam. Főiskola után már teljes munkaidőben dolgoztam a nyelviskolában, mint tanár.

Amikor aztán a vezetőtanár elment az iskolától, a tulajdonos megkérdezte, hogy lenne-e kedvem átvenni a vezetőtanári pozíciót. Mindenre gondoltam, csak erre nem. Akkoriban napi 12 órákat dolgoztam az iskolában, ezért egyáltalán nem volt időm részt venni az iskola életében, tanári fórumra járni. Ezt a tulajdonos nehezményezte, ezért is gondolhattam azt, hogy amikor behívat beszélgetni, biztosan ki fog rúgni. Végül nem így lett. Megkért, hogy legyek én a vezetőtanár az intézményben.

Mozgalmas időszak következett, sok új dolgot találtunk ki a tulajdonossal. Felépítettük annak a hátterét, hogy ez egy profin működő, minőségi szolgáltatásokat nyújtó nyelviskola legyen.

Ezután elmentem világot látni. Fél évig Dél-Kelet Ázsiában utazgattam, erre az időre átvette egy kolléganő a helyemet, utána pedig visszajöttem a nyelviskolába, ugyanabba a pozícióba.

Másfél évre rá megszületett a kislányom, és ezzel megint kiestem egy kicsit a körforgásból. Két és fél évet töltöttem otthon, elsősorban az anyaságnak szentelve az időmet. Ezután újra belevetettem magamat a munkába, és már tanulmányi igazgatóként kapcsolódtam be a nyelviskola életébe.

2015-ben átvettem a nyelviskola operatív igazgatói pozícióját és ugyanakkor megtartottam a másikat is, a tanulmányi igazgató is én maradtam. Nem tudok elszakadni a szakmától és nem is szeretnék, a mai napig tanítok is. Sokkal kevesebbet, mint korábban, de azért mégis megmaradt ez a tevékenységem is, hiszen imádok tanítani.

Gondolom, gyorsan meg is szeretted ezt a szakmát. Mi az, amit a legjobban szeretsz a munkádban?

Valójában soha nem akartam tanár lenni. Nem voltak kiemelkedő tanáraim, nem volt példakép, nem volt minta. A főiskolán aztán volt egy pszichológia tanárom, aki megmutatta, hogy máshogy is lehet tanítani, mint amilyen módszereket addig ismertem. Játszottunk, csoportokban dolgoztunk az óráin. A kommunikációja is teljesen más volt, mint amit más tanároktól korábban tapasztaltam. Ő volt az első, akitől azt hallottam, hogy partneri viszony kell legyen a tanár-diák kapcsolat.

Ekkor gondoltam azt először: „Na, ha ezt így is lehet, akkor oké, ez tetszik.“. Azóta is ezt élem meg, amikor tanítok. Ez olyan mint egy jó értelemben vett drog. Ha megéled, hogy mennyire jó és mennyire feltölt, akkor nagyon nehéz „lejönni róla“. Attól tud addiktív lenni, hogy rögtön látod a munkád gyümölcsét, hiszen a diákodon azonnal látod a fejlődést, rögtön kiderül, hogy megértett-e valamit vagy tudja-e használni az új kifejezést. Boldogság azt látni, hogy akikkel dolgozol, megtapasztalhatják, hogy ez nem egy izzadságszagú borzalom, hanem élmény és nyelvtanulás egyszerre. Együtt átéljük, együtt örülünk az eredményeknek, együtt izguljuk végig a vizsgákat, együtt nevetünk. Ez a flow élmény. Rögtön tudod látni a munka eredményét. Valamikor az eredmény kisebb, valamikor nagyobb, de mindegy, mert mindig örömet okoz.

Más szempontból is nagyszerű dolog a nyelvtanítás. Amikor az angolt tanítom, nem vagyok úgy korlátozva, mint például egy matektanár. Hatalmas szabadságom van abban, hogy hogyan tanítok. Sokféle témáról beszélgetünk a hallgatókkal, rengeteg anyagot használhatok, a világ tele van írásokkal, témákkal, videókkal. Ez őrületes nagy szabadságot ad. Ráadásul bárhol taníthatok, akár a természetben is, a tevékenység nincs helyhez kötve.

Felnőtteket is tanítok, akiknek a nyelvtanulás visszahozhatja a játékot az életükbe, és ezt látni egyszerűen csodálatos.

Szerinted mi az a három dolog, amire egy sikeres nyelviskola vezetéséhez mindenképpen szükség van?

Mi csak olyat ígérünk, amit be tudunk tartani. Becsületesek és korrektek vagyunk.

Válogatott kollégáink vannak az iskolában. A tanárok szakmailag és emberileg is nagyon jók. Ők nyelvi mentorok, mert nemcsak az a feladatuk, hogy tanítsanak, hanem az is, hogy meglássák milyen a diák pontosan.  Egy nyelvtanárnak pszichológusnak is lennie kell egy kicsit minden esetben. Fontos, hogy tudjanak motiválni, értsék, hogy mi a nehéz és mi a könnyű, a munkájuk ne egyszerűen csak tudásátadás legyen.

A tanárok a csoportban is közösséget teremtenek, és ezért nem ciki megszólalni senkinek, mindenki „otthon“ van itt. Ugyanez a mentalitás megfigyelhető a szakmai és adminisztratív háttér csapatnál is. Egymást biztatva, motiválva dolgoznak együtt a Converzumban. Ha pedig valakinek segítségre van szüksége, mindig ott vannak egymásnak, támogatják egymást és összetartanak.

Mindenki szívvel-lélekkel végzi a munkáját, nem teher ez, mert örömmel csinálják.

Melyik a kedvenc szolgáltatásod a Converzumban, ami a szívedhez legközelebb áll?

Mindegyik, de ha egyet ki kell emelnem, akkor a Flip-tanfolyamok. 

A mai kornak ez a legmegfelelőbb tanulási forma, mert nem konkrétan iskolai tanulás, be lehet osztani a feladatokat, aszerint, hogy ki, mikor szeret tanulni. A reggeli kávé mellett meg lehet csinálni a leckét, és az órán pedig a kommunikáció fejlesztésével lehet foglalkozni. Azoknak való, akik kellőképpen motiváltak, és be tudják osztani a saját idejüket. Nagyon sokat hozzá tud tenni a tanulók magabiztosságához.

Hogy látod, a mai gyerekeknek, fiataloknak könnyebb a nyelvtanulás, mint mondjuk ezelőtt 10-20 éve?

Inkább úgy fogalmaznék, szinte elkerülhetetlen azoknak, akik internetet használnak. Olyan sok helyzetben találkozhatnak főleg az angollal, hogy az kikerülhetetlen. Sokkal több az inger, így hamarabb megtanulhatnak angolul. 

Egészen érdekes, hogy azok, akik eredeti szövegekből tanulnak, tehát például sorozatokat néznek eredeti nyelven, sokkal közelebb van a nyelvtanulásuk az anyanyelvi angolhoz. Nagyon izgalmas látni, hallani, hogy mennyire természetes tud lenni a nyelvhasználatuk. Sokszor azt tapasztalom, hogy hamarabb jutnak például eszükbe az angol kifejezések.

Sok a lehetőség  a nyelvvel találkozni. Vannak már nyelvtanulós applikációk, bárki számára elérhető online tartalmak. Dalszövegeket az én korosztályom annak idején leírta hallás után, ma már elég, ha beütöd a Google-be egy sorát és találatként megkapod az egészet. Ez akkoriban nekünk elképzelhetetlen volt. Manapság ha egy zenekarról keresel információt, egyszerűen felmész az internetre és elolvasod. Mi kincsként őriztük azt a néhány cikket, amit valahogy beszereztünk a kedvenceinkről.

A tévésorozatok nézése jó alapot adhat, de az már motiváció függvénye, hogy ha például valakinek valamilyen speciális nyelvtudásra van szüksége, vagy formálisabb környezetben akarja használni az idegen nyelvet, akkor mennyi energiát tesz abba, hogy azt a szókincset, azokat a nyelvi elemeket elsajátítsa.

Mi áll a sikertelen nyelvvizsgák hátterében általában?

Két alapvető oka van a sikertelen nyelvvizsgának:

– a felkészületlenség

– és a vizsgadrukk.

Vannak olyan technikák, amikkel már lehet segíteni a vizsgadrukk problémán, itt van például a NoPara tréning.

Azután pedig tudni kell tanulni, és meg kell tanulni vizsgázni is. Megtanulni azt, hogy az izgulást hogyan tudjuk a saját javunkra fordítani.

Mit tanácsolnál a mai fiataloknak a nyelvtanulás kapcsán?

Azzal tesznek maguknak a legjobbat, ha megpróbálják a környezetüket „átvarázsolni“, hogy a lehető legtöbb helyen az idegen nyelv köszönjön vissza. A mobiltelefon menüje angol legyen, a számítógépes programok, amiket használ, angol nyelvre legyenek beállítva. Utazás közben, vagy ahol és amikor csak lehet, angol nyelvű beszélgetéseket, híreket hallgassanak.

Ezenkívül pedig fontos azt is tudni, hogy hogyan érdemes tanulni, hogyan lesz hatékony a tanulás.

Mi a kedvenc angol idézeted?

Do or don’t do,  but don’t try. Yoda

Végezetül mondj egy valós mai, történelmi vagy akár fiktív személyt, akivel szívesen leülnél egy kávéra beszélgetni.

Mondjuk Daniel Kahneman, mert annyi elképesztően izgalmas újdonságot tanított nekünk az emberi gondolkodás természetéről.
De szívesen kérdezgetném Hófehérke gonosz mostoháját a gyerekkoráról, vagy Pinokkiót arról, hogy miért nem látja, hogy folyton rászedik. 🙂