Hozd ki a legtöbbet az órai kommunikációból!

Mindannyian ismerjük a tipikus „Chalk and talk” módszert: a tanár a tábla előtt áll, kréta a kezében. Közben angolul magyaráz, nyelvtani táblázatokat rajzol, utasít, kérdez, válaszol, kijavít, dicsér. Te ülsz, hallgatod, igyekszel koncentrálni, de késő van már, fáradt vagy, kissé felkészületlenül érkeztél az aznapi órára, így elég korán el is veszíted a fonalat.

Mennyire múlik ez rajtad?

Egy nyelvórán ideális esetben az idő 20-30%-a telik azzal, hogy a tanár beszél. Csak így jut elég idő arra, hogy te is szóhoz juss és gyakorold a nyelvet. Ha a tanárod nem eldöntendő kérdéseket tesz fel és hagy elég időt arra, hogy megfogalmazd a válaszaidat, ha párban vagy csoportban egymás hibáit is kijavíthatjátok, vagy ha a tanárod sok mindent testbeszéddel közöl és mindent elkövet azért, hogy interaktív legyen az óra, akkor „föladta a leckét”. Innentől kezdve rajtad múlik az, hogy mit kezdesz a rendelkezésedre álló beszédidővel. Használd ki az alkalmat: társalogj, gyakorolj, fejtsd ki válaszaid, vesd be a fantáziád, humorod és kreativitásod.

Természetesen vitathatatlan a tanári beszéd szerepe is, hiszen oktatód az, aki pontosan a számodra megfelelő módon tud beszélgetni veled. A szakirodalom szerint ez a „gondviselői nyelvezet” egy szinttel magasabb az aktuális tudásodnál. Lényege az, hogy az üzenet úgy jusson el hozzád, hogy közben kihívást is jelentsen, de többnyire ki tudd következtetni az ismeretlen szavakat. Nagyon fontos gyakorlása ez a beszédértésnek, hiszen egy hanganyaggal ellentétben így életszerű és interaktív a kommunikáció.

A hangsúly tehát az arányokon.

És vigyázz, hogy ne vágjatok egymás szavába!